Hogyan kapott tőlem egy kiváló értékelésű szálláshely 2-es helyett 4-est a vezetői válasz hatására?
Amikor bármilyen szívességet tesznek nekünk, minden gondolkodás nélkül megköszönjük. Bármekkora legyen is az, biztosan értékeljük a másik fél kedvességét valamilyen formában. Ezt azonban szolgáltatóként sokan elfelejtik megtenni, ha a vendégértékelésekről van szó, holott épp egy pillanatképet ad át nekünk a vendégünk azzal, hogy leírja a véleményét és megosztja ezt más utazókkal is. Most elmesélem saját példán keresztül, hogy hogyan nem írtam meg azonnal a negatív értékelésemet annak hatására, hogy láttam, a tulajdonos kivétel nélkül minden értékelést megválaszol.
Hazánk tájait járva bőven akadt tapasztalni- és értékelnivalóm az elmúlt években. Az egyik őszi estén 4,5 óra utazás és bolyongás után megérkeztünk szálláshelyünkre az ország egyik szegletében eldugott. Nagyon régen készültünk ide.
9.6-os értékelés a Booking.com-on, 5-ös a Tripadvisoron, folyamatos foglaltság, csupa kedves és elismerő értékelés. Ez kell nekünk!
A fő előnyként említett csendes környék, vendégszerető házigazdák és fantasztikus reggeli igen csábítóan hangzott stresszben fulladozó idegrendszerünknek.
Gyűrtük a kilométereket, míg nem megérkeztünk a településre, azonban sehol nem volt egy útba igazító tábla, hogy merre kellene keresnünk a panziónkat. Végül GPS-szel megtaláltuk és becsekkoltunk. Gyönyörű környezet, szépen felújított ház fogadott minket, nomeg a végtelen kedves házigazdák. Felkísértek a szobánkba, amely mind stílusában mind berendezésében egy régi parasztház tiszta szobáját idézte – a fürdőszobán kívül, ami tökéletesen megfelelt a modern kor követelményeinek. Arra viszont nem számítottunk, hogy nem kettesben, hanem legalább huszad magunkkal fogjuk tölteni az éjszakát, ugyanis a szoba tele volt különböző bogarakkal, akik a szúnyogháló ellenére is bejutottak – valószínűleg a fürdőszoba ablakon keresztül. Még szerencse, hogy kaptunk a bejelentkezéskor egy tájékoztató könyvet, amelyben a helyi flóráról és faunáról is szó esett, így legalább abban a tudatban hajthattuk a fejünket nyugovóra abban a tudatban, hogy egyik csípése sem halálos ☺
A reggel nagy várakozásokkal indult, ugyanis szinte minden értékelésben megemlítették a fantasztikus reggelit
a házi kencékkel, helyi kolbászokkal és sonkával, rengeteg helyi idénygyümölccsel és zöldséggel és természetesen nagyon kedves kiszolgálással. Ehelyett azonban jött a feketeleves! Száraz zsemle, tesco-s felvágott, 2 féle sajt, fonnyadt paradicsom… Ennyi. Nem hittünk a szemünknek. Meg kellett néznem, hogy tényleg jó helyen vagyunk-e. Kicsit kezdett fura lenni, és kezdtem azt hinni, hogy tulajdonképpen elrontottuk a foglalásunkat valahol. Vagy ez csak egy rossz vicc. Valahol biztos ott van a kandikamera. Sajnos egyik sem. Majdnem kaptam a telefonomat, hogy lehúzom a helyet és gondolkoztunk rajta, hogy kicsekkolunk és máshol töltjük az éjszakát. De végül maradtunk.
A reggel sokkoló élményét a környékbeli látnivalókkal, a tájjal és a gasztronómiával próbáltuk elnyomni magunkban és este hulla fáradtan visszatértünk a bogaras szobánkba. Már nem volt erőnk meginni az üdvözlő italunkat.
Másnap reggel elhatároztuk, hogy időben kelünk és amint lehet, gyorsan megreggelizünk, hogy utána induljunk következő célpontunk felé. De borultak a terveink, ugyanis majdnem 2 órát töltöttünk lent fantasztikus ételkülönlegességekkel. Előkerültek a házi szörpök, a házi disznótoros, a kacsamáj zsírjában és a különböző kenyérkencék is, valamint a finom, ízletes gyümölcsök és zöldségek. Maga a háziasszony készítette ki a reggelit, és gondoskodott arról, hogy minden tökéletes legyen a vendégek számára.
Visszagondolva előző nap nem találkoztunk vele és a check outnál el is mondta, hogy nem tartózkodott tegnap a házban, mert egy konferencián vett részt. Hiányolt minket este a köszöntőital elfogyasztásánál, és megkérdezte, hogy töltöttük a napunkat, hogyhogy 2 helyett 4 keréken barangoltuk be a tájat, hiszen úgy sokkal szebb, és ha itt lett volna, akkor mindenképp rábeszélt volna minket, hogy drótszamarat ragadjunk. A köszöntő ital helyett köszönő házi gesztenye és levendulás baracklekvár volt a búcsúajándék részéről. Mintha nem is ugyanazon a helyen töltöttünk volna el a 2 éjszakát.
Sokáig hezitáltam, hogy milyen értékelést adjak, hiszen egyáltalán nem olyan volt, mint amilyenre számítottunk. A hezitálásom alapja pedig az a tény volt, hogy tudtam, a háziasszony válaszolni fog az értékelésemre. Mérlegelve a tényt, hogy nem tartózkodott a szálláshelyen az első ott töltött napunkon és a „szépítést” a második reggelivel, valamint a kedvességét és az előző értékeléseket, végül 4-est adtam, kifejtve az összes élményünket nagyon kulturált kritikát megfogalmazva…
Egy héttel később… Eddig tartott, amíg meghánytam-vetettem magamban az élményeimet és kikerekedett a 2 nap számomra nyújtott akkori értéke. Ha 1 éjszaka után távoztunk volna, 2-esnél biztos nem adtam volna jobbat.
Természetesen kaptam egy nagyon korrekt választ, amin érezhető volt, hogy vették az üzenetemet és dolgozni fognak a hibák kijavításán.
Ami vendéglátóhelyként tanulság ebből:
a rendszeres vezetőségi válaszok megakadályozzák az utazókat abban, hogy hirtelen felindulásból értékeljenek.
minden értékelés egy pillanatnyi látlelet. Nem érdemes sem jónak sem rossznak értékelni, de táplálkozni és tanulni érdemes belőlük.
a személyes karizma a legtöbb hírnéven tett horzsolást képes begyógyítani, ha helyben kezelik.
Adj még többet és te is többet fogsz visszakapni – nem az ajándék lekvár esett jól, hanem az, hogy nem dörzsölte a tulajdonos a markát, hogy „hát a marhák kaptak volna ingyen piát és le se tolták a képüket, nem baj, ez nekem csak jó, mert annyival több bor maradt”, hanem az, hogy nem hagyta, hogy ajándék nélkül távozzunk. És ez meg is látszott az értékelésén később. Egyszerűen nem éreztem volna fair-nek egy csalódás miatt lehúzni, mert egyértelmű volt, hogy ez nem a gyakorlat náluk.
